Kritikánk SPOILERMENTES.
James Gunn gyakorlatilag azt csinál, amit akar. Ennek mondjuk, megvolt a böjtje, hisz két Galaxis őrzői között nem véletlenül ruccant át a Warner/DC-hez, hogy tető alá hozza Az Öngyilkos Osztagot, de ezt a sztorit úgyis jól ismeritek. A telefonja még aznap megcsörrent, hogy híre ment annak, hogy a Disney kirúgta őt, és a vonal végén elhangzott az a bűvös mondat, amit csak egy nagyon kicsi és exkluzív alkotói kör hallhat Hollywoodban: azt csinálsz, amit akarsz.
Még több erről...:
- Van visszaút a halálból a Star Warsban?
- Kiderült, mit csinált Nick Fury az Ultron kora és a Végtelen háború között
- A Bosszúállók 4. kiszivárgott új promóképei szerint a csapat meglátogathatja a [SPOILER]-t
Gunn bármelyik szuperhősnek nekimehetett volna a DC palettáján - akár még a nagy S-nek is -, de ő tudta, kikkel akar bratyizni. Az Öngyilkos Osztag 2016-ban már megpróbálta meghódítani a vásznat, és ugyan az a film katasztrofális lett, és már a forgatása is az volt, annyit mindenképp a javára kell mondani, hogy legalább próbálkozott. Ez a próbálkozás Gunn új verzióján is tetten érhető, de ezúttal olyan könnyedséggel sikerül egyénit villantani, miközben mégis csak egy közönségfilmről beszélünk, melynek megvannak a maga követelményei, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
De először nézzük, hogy kapcsolódik ez az új Osztag a régihez! Se nem reboot, se nem folytatás - mondták az okosok, szerintünk egyezzünk ki abban, hogy ez a film egy másik, párhuzamos univerzumban játszódik, amely néhány karakterben és történetfoszlányban csatlakozik a már ismerthez, és tegyük gyorsan hozzá, hogy ez az univerzum sokkal faszább és lazább, mint az, amitől az vártuk, hogy Joker lesz a főgenyája, de helyette be kellett érnünk egy táncoló nimfával és CGI-sameszeivel, meg azzal, hogy a címszereplők csak mentek egyik pontból a másikba.
És tudjátok, miért is pofátlan Gunn saját verziója? Mert tulajdonképpen ez a film is arról szól, hogy a címszereplők mennek A-ból B-be. Nem mindig együtt, sokszor kisebb csapatokra szakadva, megint máskor egyéni akciókat végrehajtva, de a film tulajdonképpen arról szól, hogy (anti)hőseinknek van egy nagy küldetésük, melynek végrehajtásához több kisebb küldetést kell végrehajtaniuk. Ám ennél a filmnél nem az a lényeg, hogy mi a küldetés, hanem az, hogy kik és hogyan hajtják végre. No, és ebben emelkedik ki Gunn filmje az átlagból.
Már a marketing sem tagadja, hogy a film egyik legnagyobb ihletője A piszkos tizenkettő volt, habár nem ez az első alkalom, hogy az Öngyilkos Osztagot ehhez a háborús klasszikushoz mérik, de az a könyv és a belőle készült film is annak köszönhetően vált örökérvényűvé, hogy fontossá tette a karaktereit, hogy aztán bátran eldobálja őket. Igen, a hírek igazak: Gunn Osztagában senki sincs biztonságban, ez már a film nyitányában egyértelművé válik, és ugyan sejthető, hogy mely karakterek nőttek leginkább az író/rendező szívéhez, azért áldozatokat bármikor képes hozni akár egy poénért, akár a dráma kedvéért.
Mert annak ellenére, hogy Az Öngyilkos Osztag egy rendkívül szellemes műfaji játék, karakterisztikája nem felszínes. Gunn még a legabszurdabb, legjelentéktelenebbnek tűnő embereit is képes akár egy-egy mondat segítségével is jellemmel, érzelemmel ellátni, és ugyan a sok szereplő miatt gyakorta be is kell érnie ennyivel, figurái között hamar helyére kerül az összhang, legyen szó testvériességről, barátságról, apa-lánya kapcsolatról vagy szimpla rivalizálásról. Karakterszempontból Az Öngyilkos Osztag azoknak okozhat csak csalódást, akik egy "Harley Quinn és tsai" filmre számítanak: még csak nem is ő a központi szereplő, kap persze rengeteg nagy pillanatot, de leginkább csak harmadhegedűs egy sokkal izgalmasabb duó mellett, melynek tagjairól eme film előtt még csak hallani se hallottunk.
Tulajdonképpen nem azért remek film Az Öngyilkos Osztag, mert sem akcióban, sem vérengzésben, sem pedig a kocsmahumorban nem fogja vissza magát, és pláne nem a cselekménye miatt, amely hiába szalad szét több szálra és ugrándozik az időben, valójában szögegyenes, hanem mert olyan hősöket tesz meg főszereplőnek, akikből soha nem néznéd ki, hogy azok lehetnének. A többi csak körítés - persze nem akármilyen: a tájolást szolgáló feliratok beépülnek a környezetbe, néha vér helyett rajzfilmfigurák és virágszirmok fröccsennek ki az emberekből, máskor pedig aranyos nünükék jelennek meg a semmiből, hogy táncot lejtsenek a közönségkedvenc státuszra számító King Sharkkal, John Cena komplett barmot csinál magából (mondjuk, nem először), és persze mindezek csúcsán egyfajta földönkívüli karácsonyfadíszként ott figyel Starro, a DC történetének egyik legbizarrabb főgonosza. The hype is real: erre a hullámvasútra tényleg érdemes felülni.
A The Suicide Squad - Az Öngyilkos Osztag (The Suicide Squad, csak 18 éven felülieknek) 2021. augusztus 5-től látható a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.
James Gunn nem élt vissza a bizalommal: habár a Warner/DC teljesen szabad kezet adott neki, és karakterisztikában, stílusban, vérengzésben és humorban sem fogta vissza magát, a filmje mégis szinte tökéletes közönségfilm - szerethető, szellemes és szélsebes szórakozás.
